Kisnána

Kisnána községe a Mátra-hegység déli lankáin terül el. Zöld szalagként veszik körbe a híres borvidék végeláthatatlan hosszúságú szőlőtőkéi, míg távolabb a fürkésző tekintet a háborgó tenger hullámaira emlékeztető hegycsúcsokba ütközik. Napjainkban a település lakosainak megváltozott életformájában az állattenyésztés és szőlőművelés mellett egyre fontosabb szerepet játszik a falusi vendéglátásban rejlő lehetőség. Azonban a friss hegyvidéki levegőn és tájjellegű ételeken kívül tartalmas programok is szükségeltetnek, hogy ide csalogassák a vendégseregletet. Ehhez kiválóan alkalmas színtérül szolgálnak a restaurált középkori vár falai, amelyek között nyári szezonban színvonalas várjátékkal idézik meg a régmúlt időket.

A IX. század végén a magyar honfoglaló törzsek Kárpát-medencébe való bevonulása idejében egy kabar etnikum is helyet kapott az új szállásterületeken. Ez a meghódolt és csatlakozott népesség foglalta el a Mátra előterét, annak dús mezőin legeltetve jószágait, ekéivel törve fel a föld rögeit. Amikor Géza nagyfejedelem fiát, István az 1000. esztendőben királlyá koronázták, a központi állam megerősítésére szövetségeseket keresett. Így adta hozzá egyik leányhúgát a kabarok vezéréhez, Aba Sámuelhez. Az uralkodó sógora megtarthatta területi hatalmát, sőt, mint nádorispán a királyi udvarban is jelentős befolyásra tett szert. Így nem csodálható, hogy az István halála után trónra került, de a magyar előkelők között igen népszerűtlen Orseolo Péter bukása után őt emelték eme méltóságra 1041-ben. Alig három esztendő múltán azonban a német császár túlerejű támadásával szemben csatát és az életét vesztette Aba Sámuel. Leszármazottai azonban visszahúzódtak ősi szállásbirtokaikra, amelyeket a XIII. század végére jelentős mértékben megnöveltek.

Miután 1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-házi királyok sora, az országot darabokra szaggató oligarchák szinte önálló tartományúri hatalomra tettek szert. Az északkeleti részek korlátlan urának Aba nembeli Amadé nádorispán számított, váruradalmak tucatjai felett rendelkezve. Telhetetlen kapzsisága okozta a vesztét, 1311-ben a zsarnokságán felbőszült kassai szász polgárok megölték. Fiainak vesztét a következő évben vívott rozgonyi csatavesztés okozta, a győztes Anjou Károly király megszállta területeiket. Erre az időszakra azonban már az Aba nemzetség számos ágra bomlott fel, egyes nemesi családok pedig az ország egyesítő uralkodót támogatták. Közéjük tartozott a szállásbirtokuk után magát Kompoltinak nevező família is. Egy 1325-ből származó oklevél szerint Kompolti Péter megosztotta birtokait a fiai között, így Gergely Lovász-Nánát, míg István Egyházas-Nánát kapta meg többek között. A Kompolti család szerencsecsillaga gyorsan emelkedett, Luxemburgi Zsigmond király uralkodása idejében már több tagjai is viselt magas méltóságokat, így a pohárnok és tárnokmesteri, valamint az országbírói hivatalokat.

A régészeti kutatások alapján sikerült felállítani egy építéstörténeti vázlatot arról, hogyan alakította ki a Kompolti főnemesi család a Kisnána jobbágyfalu területén felhúzott rezidenciáját. Az alacsony domb déli oldalán a XII. század óta emelkedett a község plébániatemploma, egy kör alakú rotunda. Köréje temetkeztek a pórnépek, számos sírjukat tárták fel. Míg a földesúr kétosztatú lakóháza a domb északi részén helyezkedett el. Miután a XIV. század elején a Kompoltiak magas királyi méltóságokba emelkedtek, jelentősebb munkálatokba kezdek lakóhelyükön. Az egyházi épületet gótikus stílusban kibővítették, szentéllyel és sokszögű toronnyal bővítették, így alakítva ki maguknak egy családi temetkezőhelyet. A szentélyben a kutatás rábukkant Kompolti László 1428-ban készített sírkövére, amely azonban 1945-ben elveszett. A nemesi família lakóépületét is jelentősen átalakították. A régi objektumot alapokig lebontották és helyébe egy alápincézett, huszanhat méter hosszú, számos helyiségből álló, emeletes palotát húztak fel. Feltárt maradványai egy gótikus ajtó és ablakkeretekkel ékes, reprezentációs célokra is kiválóan alkalmas objektumot mutatnak. A feltárások szerint akkoriban a dombot erős palánkkerítéssel oltalmazták az ellenséges támadásoktól. A délnyugati oldalon nagyméretű gazdasági épület fogadta magába a jobbágyok terményadóját.

Habsburg Albert király halála után viharos idők következtek. Az ország vezető politikai elitje megoszlott Erzsébet özvegy királyné és a lengyel Jagelló Ulászló király támogatásában. A véres belháborúban minden földesúr igyekezett lakóhelyét megerődíteni, hogy sikerrel védekezhessen. Az anarchikus helyzetet csak súlyosbította, hogy a felvidéki vármegyéket a harcedzett cseh husziták szállták meg. Váratlan rablótámadásuktól nem érezhette magát senki biztonságban. A Kompolti főnemesi család utasítására nagyméretű építési munkálatok kezdődtek el Nánán. A Mátra hegyeiből két patak folyt keresztül a településen, ennek vizét a domb körül kiásott árkokba terelték. Erős kőfallal vették körbe az egész magaslatot, amelynek bejáratát a délkeleti oldalon kialakított, támpillérekkel és felvonóhíddal ellátott kaputornyon keresztül lehetett elérni. Befalazták a gótikus plébániatemplom bejáratát, helyette a nyugati oldalon egy vaskos kaputornyot húztak fel. Ezt is felvonóhíd biztosította, míg a belső terében a megtört haladási irány a védelem fokozását szolgálta. Innen a kisméretű belsővár udvarra juthattak, ahol a keleti oldalt gazdasági helyiségek sorakoztak.

Az 1445-ös rákosi országgyűlés határozatot hozott, miszerint a zavaros időkben felhúzott magánvárakat, amelyek főként rablók menedékhelyéül szolgáltak, le kell rombolni. A kivételek között megemlítették „castrum Nana” vagyis Nána várát. A környékbeli jobbágyfalvakat váruradalomba összefoglaló erődítményt még évtizedekig lakták a Kompoltiak. A korabeli források szerint 1510-ben Ferenc úr kölcsönös örökösödési szerződést kötött a Guti Ország Mihállyal és fiaival. Ezzel akarta megakadályozni a két főúri család, hogy férfiágon való kihalásuk után birtokaik ne kerüljenek vissza királyi kézbe. Az utolsó Kompolti vagyonát Kisnána és a mátrai hegyek között megbújó, már erősen romladozó állapotú Oroszlánkő mellett a siroki erősség fele, valamint számos helység a környéken alkotta. 1521-ben Kompolti Ferenc halálával magvaszakadt a dúsgazdag családnak. Özvegye még a kisnánai várban lakott a következő esztendőben is, őt figyelmeztették a Guti Országok, hogy jogtalanul teszi. A törökkel vívott 1526-os mohácsi csatavesztés után egyre nagyobb veszélyt jelentett a békés lakosságra az ozmán hódítás. Ennek ellenére a kisnánai erődítményt nem fejlesztették tovább, egyedül a délnyugati gazdasági épületet bontották le, hogy helyébe egy nagyméretű ágyúteraszt alakítsanak ki. Ide tudták elhelyezni a várbeliek a tüzérségi lövegeiket.

1542-ben a kisnánai váruradalmat Losonczy István nógrádi főispán kezében találjuk. Őt Habsburg Ferdinánd király parancsa a töröktől veszélyeztetett, jelentős hadi fontossággal bíró Temesvár élére helyezte. Kisnánai várában rokonának, a garázda életmódú csulai Móré Lászlónak adott menedéket. Móré azonban továbbra sem tagadta meg rablólovag mivoltát, többek között török kereskedőket fosztott ki fegyvereseivel. Ezért 1543-ben Mohamed budai pasa nagy sereggel vette ostrom alá. Móré eleinte vitézül viselkedett, kitartásra bátorította csapatát, de a nagyméretű faltörő lövegek bevetése után menekülésre fogta a dolgát. A korabeli leírás szerint arany és ezüstpénzt szórt az ostromló muzulmánok közé, hogy azok figyelmét elterelve kiszökjön az egérszorítóból. Terve azonban kudarcot vallott, két fiával egyetemben elfogták. Az értékes rabokat a Török birodalom fővárosába, Isztambulba szállították, ahol a rettegett Jedikula {Héttorony} lett börtönük. Móré Lászlóról tudjuk, hogy élete végéig itt tengette napjait, míg egyik fia felvévén a mohamedán vallást, a török flotta magas méltóságú parancsnokává vált.

Az ostromkor erősen megrongált nánai vár falait sohasem állították helyre. A török hódítók tartós megtelepedésére utaló tárgyi leletek nem kerültek elő a feltáráskor. Érdekes azonban, hogy a pozsonyi országgyűlési határozatok még 1559-ben véghelyként említették, sőt 1567-ben Guti Ország Kristóf Heves vármegyei jobbágyait ki is rendelik a fenntartására. Azonban a valóságban már nem számították a katonai jelentőségű véghelyek közé. Romba dőlt maradványait a környező lakosság bontotta le, felhasználva értékes köveit lakóházaihoz. A XIX. századi metszeteken már csak két torony, a plébániatemplom és a belsővár kaputornya látszik ki a magas törmelékrétegből.

Lassú, de biztos pusztulásának az 1940-es években véget vetett, hogy a falubeli leventék a vár területén alakították ki gyakorló terepüket. Fáradságos munkával elegyengették a törmeléket, majd feltárták a gótikus templomot. Ekkor került napvilágra Kompolti László sírköve. A leletről értesítették a Műemlékek Országos Bizottságát, ahonnét Csányi Károly és Lux Géza építészek szálltak ki. A szakemberek felmérték a várromot és rövid leírását közölték a Technika újság 1941-es számában. A sikeren felbuzdulva a helyi lakosság önkéntes munkával aláfalazta a rogyadozó tornyokat, megóvva ezzel a ledőléstől. Sőt a keleti oldal romjai fölé egy épületet húztak fel, amiben a községi mozi működött sokáig.
Természetesen ezek a magánjellegű munkálatok csak jó szándékú figyelemfelhívások lehettek, hogy a műemlékvédelmi szakemberek figyelmét ráirányítsák a pusztuló várromra. Az 1962-ben elkezdődő feltárás eleinte csak a két toronycsonkot szándékozott állagmegóvni, de a próbaásatás során napvilágra került jelentős falmaradványok meggyőzték a szakmai köröket, hogy érdemes lenne az egész erődítmény területét megkutatni. Négy esztendő alatt sikerült az Országos Műemléki Felügyelőség irányításával a Pámer Nóra régész vezette csapatnak feltárnia a Kompoltiak egykori fényesen berendezett lakóhelyét, hogy általuk újabb műemléket óvjunk meg a következő nemzedéknek.

Irodalom:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996}
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon {1984}
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}
Gerő László: Várépítészetünk {1975}
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001}
René BeBeau: Középkori magyar várak és várromok {2001}
Csorba Csaba: Legendás váraink {1999}
Műemlékvédelem {1967 – 1968-as évkönyv} A kisnánai vár feltárása
Tájak – Korok – Múzeumok Kiskönyvtára: Kisnána {1998}
Heves megye várai az őskortól a kuruc korig {2009}

Kisnána vára az Interneten | Északivárak.hu


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-23
A váruradalmi inteaktív kézművesház, tájház bővítés és lakóépület átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-23
„Élő Vár Zemplénben” projekt átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása | részletek
FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
»» minden bejegyzés

Felső-magyarországi várak
Dél-szlovákiai várak
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió