Eger

Eger egyike országunk népes településeinek, de igazi hírnevét az élettől nyüzsgő város bármelyik pontjáról szembetűnő középkori vár köré fűződő mítosz teremtette meg. Bárhonnan érkezzen ide a látogató, a megtekintendő úti céljai között bizonnyal szerepel az időtől megvénült várfalak felkeresése, hogy családi körben letelepedve a várudvaron, magába szívja a történelmi időkre emlékeztető épületek romantikus hangulatát. Ha megismerjük Eger históriáját, egyúttal feltárulkozik előttünk Magyarország dicsőséges, de vérzivatarokkal oly terhes múltja.

A Bükk vadregényes hegyeinek déli lankái között folyik az Eger patak, amelynek partvidéke az emberi megtelepedésre alkalmasnak bizonyult. Ide érkeztek meg a IX. század végén a Kárpát-medencében új hazára lelt honfoglaló törzsek egyes csoportjai. A település a XI. század elejére már a környék legfontosabb helyének számított, ezért a magyar államot tűzzel-vassal létrehozó István király itt alapította meg az egyik katolikus püspökség székhelyét. A helyi legenda szerint az uralkodó a Királyszéke nevű magaslatról nézte az egyház falainak emelését.

A régészeti kutatásoknak köszönhetően egyre több részletét ismerjük meg ennek a távoli korszaknak. A honfoglaló magyarok temetőit feltárták a Szépasszony-völgyben és Répástetőn, míg a Kis-kanda dűlőben egy míves szablya került napvilágra. Az Almagyar-hegy patakvölgy felőli oldalában egy rotunda {körtemplom} és több helyiséges fejedelemi lakóépület emelkedett, aminek ellátását a közelében lévő falu népe biztosította. A kutatók vélekedése szerint Árpád-házi Szent László király adott parancsot egy nagyszabású, román stílusú székesegyház kialakítására, amely a hatalmas területeket magába foglaló egri egyházmegye szakrális központjává vált a következő évszázadokban. Az egyház mellett sorakoztak a püspök és káptalan lakóépületei.

Külön vizsgálat tárgyát képezi, hogy vajon a korai időszakban kerítette-e kőfal az egri székesegyházat? Erre a régészeti feltárások eddigi eredményei nemleges választ hoztak. Ellenben felmerült egy olyan vélekedés, hogy az egri püspök menedékvára a településtől északkeleti irányban nem messze emelkedő felsőtárkányi Várhegyen lehetett. Itt egy hatalmas területű, az őskori sáncokra húzott középkori várfalat tártak fel, aminek felépítése jelentős gazdasági erővel bíró személyre utal, aki lehetett az egri püspök is. Azonban a feltételezés bizonyítása további kutatásokat igényel.
Az egri püspökök az Árpád-házi uralkodók idejében töretlen befolyással bírtak a királyi udvarban. Korabeli forrásokból tudjuk, hogy Lukács püspök a párizsi egyetemen szerezte kiemelkedő műveltségét, míg mások Itália földjén gyarapították tudásukat. III. Béla király idejében a püspökség bevétele háromezer ezüstmárkára rúgott. Jelentőségét mutatja, hogy 1204-ben az egri székesegyházban temették el Imre királyt. Ekkoriban már a virágzó település adott otthont számos szerzetesrendnek, így a bencés, a premontrei, a karthauzi, ciszterci, a ferences és a domonkos barátok rendházai voltak megtalálhatók.

Az 1241. áprilisi muhi csata után borzalmas csapásként zúdult a védtelenné vált keresztény lakosságra a mongol lovasok rohama. A vérszomjas nomádok legyilkolták a városlakókat, házaikat kirabolták és felperzselték. Elvonulásuk után csak üszkös romokat hagytak hátra, ahol az erdők mélyéről előmerészkedő túlélők kezdtek új életbe. Segítségül érkeztek még idegen ajkú hospesek {telepesek}, akiket Árpád-házi IV. Béla király hívott be a megritkított lakosságú országba. Emléküket napjainkig őrzi a közeli Felnémet település neve.

Az újjáépítésnek fontos részét képezte az egri püspök lakóhelyét az újabb mongol támadásoktól megvédelmező vár kialakítása. Erről is rendelkezünk már adatokkal, bár az összkép még hiányos. A helyreállított székesegyházat oltalmazó kőfalat tornyokkal tagolták, a déli oldalon kialakított bejárattal. Legerősebb védőműve egy vaskos lakótorony volt, ahol az egyházfő kapott erődített szállást. A falakon belül húzták fel a káptalanok és a szolgaszemélyzet házait, raktárak és istállók sorát. Mindez a Várhegy nyugati oldalát foglalta magába.
Az új erődítményt először egy 1323-ból származó oklevél említette, védőszentje után Szent János evangélista váraként nevezve. Az Anjou uralkodók korszakának békés évtizedeiben a gazdaságilag megerősödött egri püspökség nagyszabású munkálatokkal növelte székesegyházának fényét. A gótikus stílusú építkezéssel jelentősen bővült a templom mérete, keleti irányban új szentéllyel bővítették. A várbeli népek szállásának biztosítására maga az erődítmény is terjeszkedett, most már az Almagyar-hegy lankái felé kúsztak falai. Az első katonai jellegű esemény 1404-ből köthető hozzá, amikor a Nápolyi László trónkövetelő táborához csatlakozott Ludányi Tamás püspöktől fegyveres erővel foglalta el Luxemburgi Zsigmond király. A XV. század közepén az ország felvidéki vármegyéibe magukat befészkelő cseh husziták jelentettek nagy veszélyt a békés lakosságra. Ismerjük, hogy 1442-ben a cseh testvérek rajtaütöttek és kifosztották Eger városát, ugyanakkor a jól megerődített várat nem merték ostrom alá venni. A rablótámadás megtorlásaként Rozgonyi Simon egri püspök sereggel támadt Selmecbánya városára, ahol a harcedzett csehek egyik táborukat ütötték fel.

Eger várának virágkorát a XV. század második felében itt székelő reneszánsz műveltségű egyházfők jelentették. Beckensloer János, majd Estei Hippolit utasítására végeztek jelentősebb építkezéseket területén, előbbihez a püspöki palota, utóbbihoz pedig egy díszkapu köthető.

Az 1526-os mohácsi csatavesztés megtörte a középkori Magyar királyság erejét. Uralkodója vesztével sírba szállt a központi államvezetés, a nemesi rend belháborúban véreztette ki erejét. Az egri vár gyakorta vált a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd királyok hívei közötti csatározások célpontjává. Buda török kézre való jutása után Perényi Péter főnemes tartotta szilárdan hatalmában. Az ő várnagya, Varkoch Tamás felismerve eme hely katonai jelentőségét, az ágyúkkal vívott hadviselésnek megfelelően modernizálni kezdte elavult védőműveit. A hatalmas területű várat két részre osztotta, az így kialakított külső és belsővárat mély árokkal választotta el. A védelem szempontjának esett áldozatul a püspöki székesegyház, amelynek szentélyrészéből ágyúbástyát formáltak. A külsővár sarkain kisebb rondellákat {körbástyákat} emeltek, ugyanígy új kapubástyát alakítottak ki a belsővár déli oldalán.

Az 1548-as esztendőben hosszú tárgyalások végeredményeként a Habsburg császári és királyi ház kezébe került a Felvidék kulcsának számító Eger vára. A Bécsi Haditanács utasítására Dobó István foglalta el a várkapitányi hivatalt, aki azonnal nagy erővel kezdett hozzá a végvár megerősítéséhez. A belsővár nyugati oldalán hatalmas olaszbástyát emeltetett, ahonnét pusztító össztűz alá tudták venni a városban felvonuló ellenséget. Különös gondot fordított a külsővárra, amely a harcászat változásával már kedvezőtlen helyzetbe került. Ugyanis a területét a föléje magasodó Almagyar-hegyen felállított lövegekkel könnyedén lehetett támadni. Ezért a magyarok magas palánkművet húztak fel, hogy valamelyest védve legyenek a golyózáportól. Dobó kíméletlen erővel hajtatta be az alávetett pórnépekre kirótt adókat, hogy az erősség raktárait élelmiszerrel megtöltve, felkészülhessen egy ellenséges ostromra.

Erre 1552 szeptemberében került sor. Addigra Hadim Ali budai pasa seregével a dunántúli Veszprém várának elfoglalása után sora hódította meg a kicsiny nógrádi várakat, míg Ahmed nagyvezér Temesvárt és Szolnokot vette be. Az ozmán pasákat megrészegítették a sorozatos diadalok, így elhatározták, hogy Eger ellen vonulnak, amit csak „rozzant juhakolnak” tartottak. Több napos ágyúzás során megrongálták a falakat, majd megindultak a sokszoros túlerőben lévő törökök sorozatos rohamai. A fanatikus tömegek ostromát azonban a halálra szánt védők, kiknek számát 2000 főnyire tehetjük, sorra visszaverték. A várbeli katonák közül kiemelkedik Bornemissza Gergely királyi hadnagy, akinek leleményes ötletei által számos hadi eszközt tudtak bevetni a törökök ellen. Pedig azok a várostrom minden válfaját megpróbálták, aknákat ástak a kőfalak alá, farakásból álló töltéssel próbáltak a bástyákra jutni. A magyar védők mindezt elhárították, a hódítókkal titokban egyezkedni próbáló árulókat pedig elrettentő példaként kivégezték. Így a győzelemre számító törökök október 17-én kénytelenek voltak szégyenszemre elvonulni Eger várának rongált falai alól. Ezt a napot választották ki az Egri Vár Napjává, amire minden esztendőben színpompás ünnepséggel emlékeznek meg a hálás utódok.

A nagy várostrom utáni újjáépítés jellemezte a következő időszakot. Dobó leköszöntével Bornemissza Gergely vette át a kapitányi tisztet. Nevéhez fűződik egy ágyúbástya emelése a déli várfal alapokig lerombolt részén. Őt azonban rövidesen a törökök elfogták és kivégezték. Az egymást váltó katonai vezetők és képzett hadmérnökök irányításával a XVI. század végére egy többé-kevésbé jól védhető, az akkori időszak legkorszerűbb új-olaszbástyás védőrendszerével ellátott hadi létesítménnyé változott az egykori püspökvár. A várőrség azonban felhígult, jelentős számban kerültek németek és vallonok falai közé. Ilyen állapotában érte Egert 1596-ban újabb ostroma, amikor a Nyári Pál főkapitány vezette védősereg három heti viadal után feladta posztját III. Mohamed szultán hatalmas ármádiájának. Így az egri vár falaira felkerült a félholdas boncsok, a hódoltság területe messzi vármegyék keresztény lakosságára vetült rá.

Az ozmán hódítók nem változtattak az egri pasalik székhelyévé vált erősségen, egyedül a belsővár délkeleti olaszbástyájának aknával megrongált falai elé húztak fel egy sokszögletű védőművet. Az időszakosan berendelt rájáknak {alávetett lakosságnak) feladatát jelentette emberöltőkön keresztül a várfalak hibáinak kijavítása, a várárkok tisztítása, mélyítése. Lent a völgybeli városban is átalakult a kép, a számos minarettel tarkított utcákat keleties jelegű faházak, szűk sikátorok foglalták el a magas városfalak oltalmazó ölelésében. Eger a Török birodalom végvidékének számított, környékén éhes farkasként portyáztak a magyar vitézek.
Visszafoglalására azonban hosszú idő múltán kerülhetett sor. A Bécsi Haditanács, okulva az 1686-os budai ostrom hatalmas anyagi és vérveszteségéből, elhatározta, hogy a kiéheztetés lassú, de hatékony eszközével töri meg a félhold harcosainak uralmát ezen a vidéken. Végül csak 1687 decemberében, hosszas blokádzár után bírták a feladásra kényszeríteni az éhhalállal küzdő törököket. Ezzel véget ért a hódoltság majd évszázados kora Egerben. Érdekes tény, hogy számos muzulmán kikeresztelkedve ott maradt a városban, ahol született és élte mindennapjait.
Az erődítménybe császári helyőrség vonult be, akiknek feladatát a következő években egyre inkább a hatalmas adóktól és zsarnoki elnyomástól forrongó magyar lakosság féken tartása jelentette. A Bécsi Haditanács elhatározta, hogy elpusztítja a rebellisek számára menedéket nyújtó, a törökkel szemben már feleslegessé váló magyarországi várakat. Így került sor Egerben a külsővár felrobbantására az 1702-es évben. Ezzel a védelem esélyei jelentős mértékben csökkentek.

1703-ban kitört a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc. A felkelők rövid idő alatt hatalmukba kerítették az ország jelentős részeit. A fontosabb várakat azonban ostromtüzérség híján, szoros blokáddal igyekeztek elzárni a külvilágtól. Eger várának a kiéheztetés eszközével való megszerzése végül 1704 végén következett be. Maga a nagyságos fejedelem többször tartózkodott Egerben, amit szeretett városának nevezett. Mivel azonban a hadmozdulatok az ország nyugati részére terjedtek ki az egri erődítmény, csak, mint a biztonságos hátországban emelkedő hadtápbázis szerepelt. A felkelés ügyének hanyatlásával, 1710 novemberében viszonylag rövid körülzárás után került a Habsburg erők kezére.

Ezzel lezárult az egri vár hosszú évszázadokra nyúló hadi története. A továbbiakban már nem őrizték falait, amelyekben a karbantartás hiánya mellett a bontások igen nagy károkat okoztak. A korabeli leírások szerint szekérszámra hordták el köveit a városbeli építkezésekhez. Csak a XIX. század első harmadában, a nemzeti romantika idejében kezdték felfedezni a búsongó várromban a magyar múlt dicsőségét. Pyrker János egri érsek helyeztette el a Setét-kapu boltíve alatt az idehozatott Dobó síremlék fedőlapját. Majd a várbeli laktanya egyik tisztje, Balogh István főhadnagy végeztetett saját költségén ásatásokat. De az egri várra leginkább figyelemfelhívóbbnak a közelében letelepült Gárdonyi Géza által 1899-ben írt Egri Csillagok című könyv jelentette. A művet számtalan nyelvre lefordították, mind bel, mind külföldön osztatlan sikert és hírnevet hozott írójának.

A várrom azonban egészen 1957-ig jórészt katonai területnek számított. Ekkor adta át a Honvédelmi Minisztérium a város vezetőségének, hogy kulturális célokra fordítsák. Megkezdődhettek a régészeti feltárások és helyreállítások, amelyek kisebb-nagyobb megszakításokkal napjainkig tartanak. Hiszen a feladat grandiózus, még számos részletét kell megóvni és bemutatni az egri várnak, ami a nagyközönség kedvelt kirándulóhelyévé vált.

Irodalom:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája {1996}
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996}
Csorba Csaba: Regélő váraink {1997}
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon {1984}
Veresegyháziné: Magyarország történeti - topográfiai kislexikona {1996}
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977}
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}
Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955}
Gerő László: Magyar várak {1968}
Gerő László: Várépítészetünk {1975}
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon {1977}
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001}
René BeBeau: Középkori magyar várak és várromok {2001}
Kisari Balla György: Törökkori várrajzok Stockholmban {1996}
Kisari Balla György: Száz várrajz Württembergben {1998}
Kisari Balla György: Karlsruhei térképek a török háborúk korából {2000}
Dercsényi – Kaiser – Koppány: Magyar várak {2000}
Gink Károly – Vargha Balázs: Magyar várak {1993}
Száraz Miklós György: Emléklapok a régi Magyarországról – Várak {2003}
Rózsa György: Városok, várak, várkastélyok {1995}
Winkler Gusztáv: Reneszánsz erődépítészet Magyarországon {2004}
Szalai Béla: Magyar várak, városok, falvak metszeteken {2006}
Sugár István: Az egri vár históriája {1991}
Galván Károly: Az egri vár {1958}
Kozák Károly: az egri püspöki vár {TKM Kiskönyvtár 1997}
Kárpáti János: Az egri vár földalatti világa {2004}

Eger vára az Interneten | Törökkori-emlékek.lap.hu


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-23
A váruradalmi inteaktív kézművesház, tájház bővítés és lakóépület átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-23
„Élő Vár Zemplénben” projekt átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása | részletek
FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
»» minden bejegyzés

Felső-magyarországi várak
Dél-szlovákiai várak
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió