Cserépváralja - Cserépvár

Cserépváralja község házai a Bükk-hegység vadregényes erdőkkel borított déli magaslatai között bújnak meg. Mint az idegenforgalmáról nevezetes Eger városának vonzáskörzetében található helyszínt, mindenképpen érdemes felkeresni, hogy a természet szépségeiben gyönyörködjünk és felfedezzük a környékén megtalálható, a régmúlt idők mitikus ködébe vesző kaptárköveket. De az ajánlott helyszínek körét kibővíthetjük Cserépváralja középkori várával is, amiről egyre nagyobb ismeretanyagot nyerünk a 2004 óta elkezdett régészeti feltárás eredményeként. Mert bár Cserépvár a kisebb erődítmények közé sorolható, de megismerése által átfogó képet kaphatunk a középkori magánvárak sok százra tehető állományáról, a falaik között élt egykori emberek hétköznapjairól.

A 290 méter tengerszint feletti magasságú Várhegy egy kicsiny, de különálló magaslatot képez. Az alatta meghúzódó széles gerinchez képest 50 méternyire ugrik ki a környezetéből, így ideális helyszínül kínálkozott egy erődítés létesítésére. A Szörényi Gábor András régész vezette feltárások nyomán napvilágra került egy sziklába vésett cölöpsor üszkös nyomvonala, ami palánkerődítésre utalt. A szórványleletek alapján az Árpád-házi királyok idejében keletkezett, ami az okleveles források beazonosítása szerint a környező vidéket uraló Miskolc nembeli Panyit előkelő erődített szállásául szolgált. Pontosabb felépítését még nem tudni, de a cölöpsorral kerített várudvaron néhány szintén fából ácsolt lakó és gazdasági épület emelkedhetett mindössze. Pusztulásának részletei ismeretlenek, talán a XIV. század elején lezajlott anarchikus időkben következett be.

Más középkori forrásból ismerjük, hogy a férfiágon kihalt Panyit család birtokait az Anjou királyok idejében magas méltóságokra jutott Szécsi főnemesi família szerezte meg. Nagy Lajos király tőlük az 1360-as években birtokcserével sajátította ki, hogy a fényesen kiépített, reprezentatív célokra szolgáló diósgyőri vár ellátására megfelelő nagyságú uradalmat alakítson ki. A földesúri szolgáltatásokra kötelezett jobbágyfalvak egyik központjául szemelték ki a lerombolt vár helyét. A kutatás feltárta a második vár alapjait, amelyeket a cölöpvár területén húztak fel, de most már tartósabb kőanyagból. Egy átlagban másfél méter vastag kőfal ovális alakban övezte a várudvart, belső oldalához helyiségsorral kiegészítve. Alig néhány méterrel lejjebb a hegyoldalban újabb kőfal emelkedett, ami falszorosként vette körül a belső vármagot. A várkaput a déli oldalra valószínűsíthető, azonban az újkori bontások nyomán ez a várrész nyomtalanul elpusztult. Az új királyi erősséget először 1408-ban említette oklevél, a várnagy tisztét Kozárdi Bertalan viselte.

Cserépvárnak a XV. század folyamán végig alárendelt szerep jutott a diósgyőri királynéi uradalom kiszolgálásában. Ha végigtekintünk a várnagyainak során, azok mindig a trónon ülő uralkodók feleségeinek bizalmas hívei voltak. Így 1435-ben Bágyoni László Cillei Borbála, míg 1438-ban Berzevici István Erzsébet királyné szolgálatában állt. Ez utóbbi tisztviselő a következő esztendőben élethossziglani használatra kapta meg Habsburg Albert királytól. Hunyadi Mátyás király azonban a kedvelt híveinek számító Rozgonyi családnak adta, akik 1459-ben megegyeztek a Berzevicziekkel, és közösen birtokolták.

Igazán hadi szerepre azonban az 1526-os mohácsi csata utáni korszakban jutott sorra, amikor a török hódítás fenyegető árnyéka vetődött az országra. Sorra modernizálták a középkori várakat, tulajdonosaik igyekeztek az ágyúkkal vívott hadviselésnek ellenállóvá tenni lakóhelyeiket. A kutatás feltárta, hogy ekkortájt vastagíthatták meg a külső kőfalat, újabb kétméternyivel megköpenyezve azt. Így már mintegy négy és fél méter vastagságúra növekedett a külső védelmi övezet. Sőt a keleti oldalon, egy kiszögellő kőépítményt a feltáró régész ágyúállásnak véleményezett.
Mindezen erődítési munkálatok ellenére Cserépvár megmaradt kevés számú katonaságot befogadni képes, gyenge ellenálló erejű végvárnak, aminek sorsa mindenkor a közeli, hadászati szempontból elsőrendű Egertől függött. 1568-ban felvették a vár inventáriumát {várleltárát} ami alapján viszonylag pontos képet rajzolhatunk a királyi erődítmény arculatáról. Amíg az összeíró biztosok jelentősebb tételeket jegyeztek fel élelmiszerből, addig a fegyvereket elavultnak és kevésnek írták.

Egert 1552-ben sikerült megvédenie Dobó István várkapitány hősiesen küzdő népének, azonban 1596-ban az idegen ajkú zsoldosok feladták a hatalmas szultáni seregnek. Ezzel megpecsételődött a környező keresztény várak sorsa, Sirok, Szarvaskő és Cserépvár kardcsapás nélkül jutott az ozmán harcosok kezébe.

Cserépvár török bázissá vált, előretolt megfigyelőhelye az egri pasalik területének. A megszállók számára fontossá vált megfelelő kiépítése, nagyobb létszámú katonaság elhelyezése. Erre azonban a kicsiny alapterületű kővár alkalmatlannak bizonyult, így a környező falvak pórnépének robotjával létrehoztak egy külső palánkvárat. A talajba levert vaskos fagerendákat vaskapcsokkal fogták össze, majd agyaggal tapasztották meg. A védelem fokozására az északi és délkeleti oldalon egy-egy földbástyát emeltek, hogy itt helyezzék el az ágyúikat. Az ásatások eredményeként jelentős leletanyag került elő, így megemlítendők a reneszánsz edénytöredékek, főzőfazekak, csontból faragott késnyelek, muskéta és ágyúgolyók darabjai.

Az 1614-ből származó adat szerint Ibrahim egri beglerbég parancsára felújítási munkálatokat végeztek a török erősségben. Ez valószínűleg a gyorsan korhadó külső palánkfalat érinthette, amit a robotra iderendelt környékbeli lakosokkal vittek véghez. De más szolgáltatásokra is rákényszerítették az alávetett népeket. Így egy 1633-as adat szerint Miskolc város lakosainak vízhordó szekereket kellett eddig az időpontig küldeniük a török végvár vízszükségletének biztosítására.

Visszafoglalására Eger 1687-es blokádjának mellékhadszíntereként került sor. A nagy létszámú Habsburg csapatok egyik egysége Corbelli generális vezényletével vonult fel ellene, akiknek sikerült felégetnie a palánkfalat. Ennek hatására az ozmán helyőrség feladta posztját, ahol a belső várrészben nagy mennyiségű élelmiszert találtak a győztesek. A következő években Buttler János egri várkapitány többször is sürgette Cserépvár romladozó falainak helyreállítását, de erre nem került sor. Valamilyen mértékben azonban még lakható volt, hiszen 1703-ban ide zárták el a kuruc felkelők a fogságukban esett Telekessy István egri püspököt.

A XVIII. században az uradalom a francia eredetű L’Huillier főúri család tulajdonába került át, akik elhatározták egy kényelmes lakhatást biztosító, minden pompával ellátott barokk kastély felépítését a Várhegy lábánál. Ezért 1719 körül az utasításukra jelentős mértékben lebontották a középkori várat, annak főként a kastély felé eső déli részein. A feltárás során bebizonyosodott, hogy a bontások szinte kettévágták a középkori kőépületekkel rendelkező vármagot. Így például kitermelték a belső várudvaron létesített mély ciszternát, egyetlen oldalfalát hagyva az utókornak.
Cserépvár régészeti kutatásának kapcsán feltétlenül érdemes megemlíteni a tőle keleti irányban, a Várhegy sziklás talajából kivésett gabonatároló vermeket. A tizenkét mély üregbe a korabeli feljegyzések szerint búzát és árpát tároltak. Számítások szerint mintegy 452 tonna termény férhetett beléjük összesen, ami óriási mennyiség. Már az 1568-as összeírásban is megemlítették a vermeket, de lehetséges, hogy a hódoltság idejében újabbakkal bővítették, hogy a nagy létszámú egri helyőrségnek szolgáljon raktárul. Funkciójuk azonban még további kutatásokat igényel.

A kutatók elhatározása szerint Cserépvár feltárt maradványainak restaurálásával szabadtéri romkert formájában tárják a nagyközönség elé eme középkori műemlékünket.

Irodalom:

Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig {2007}
Castrum Bene Egyesület Hírlevelei {2006, 2007, 2008}
Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon {1984}
René BeBeau: Középkori magyar várak és várromok {2001}
Magyar és török végvárak {1985}
Tájak – Korok – Múzeumok Kiskönyvtára: Cserépfalu látnivalók, természeti értékek

Cserépvár az Interneten | A község honlapja


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-23
A váruradalmi inteaktív kézművesház, tájház bővítés és lakóépület átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-23
„Élő Vár Zemplénben” projekt átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása | részletek
FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
»» minden bejegyzés

Felső-magyarországi várak
Dél-szlovákiai várak
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió