Regéc

A regéci vár neve fogalom a magyar történelmet ismerő emberek számára. Ha vesszük a fáradságot és elutazunk a vadregényes zempléni hegyek egyik ormát koronázó várromhoz, üljünk le az évszázadoktól megfakult kőfalak közé kissé elmélkedni. Arról, hogyan múlik el a világ dicsősége, az egykoron rengeteg véráldozattal és energiával megvédelmezett falak pusztulásra ítéltettek. De mégis akadnak, akik szembeszállnak a sorssal, esztendők óta próbálják feléleszteni Regéc dicsőséges nevét.

A jellegzetes, kettős szarv alakú hegytetőn épített várról a napjainkig fennmaradt legkorábbi okleveles említés 1285-ből való. Az irat szerint Baksa nembeli Simon fia György a tulajdonát képező Regéc alatt győztes csatát vívott a tatárokkal. Ezért jutalmul az uralkodótól nagyobb birtokot kapott a környéken. Más szakemberek szerint azonban a „Regéc” név a szláv szarv = regéc szóból származik, és csak a kettős csúcsú hegyet jelenti, amin azonban ekkoriban még nem emelkedett erősség. A kérdés tisztázása még további kutatásokat kíván.

1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-házi uralkodók nemzedéke. A magyar trónért vívott küzdelemben sorra jelentek meg az idegenföldről érkezett jelöltek. Anjou Károly után még Vencer cseh királyfi és Ottó bajor herceg igyekezett párthíveket gyűjteni magának a magyarországi nagyhatalmú oligarchák között. A zempléni területeken egyeduralkodóvá vált Aba Amadé nagyúr, nádorispán, aki színleg Anjou Károlyt támogatta, de a valóságban, a saját tartományában nem ismert el maga felett senkit, korlátlan önkényuralommal bírt. 1307-ben, a regéci várban állította ki egyik oklevelét, amit közelebbről ismeretlen módon kaparintott meg.

Az eddig végzett régészeti kutatások alapján már viszonylagos képet alkothatunk a korai időszakban létesített várról. A 620 méter tengerszintfeletti magasságban, egy hosszúkás észak – déli hegycsúcs északi szikláján emelték első épületét, egy vaskos falú, több emelet magas lakótornyot. A sziklaperem szélét szabálytalan kör alaprajzú várfal kerítette. A bejárata déli irányban nézett. Mivel erre a meredélyre csak gyalog lehetett feljutni, feltételezni kell egy alsó, legalább palánkkal oltalmazott várrészt is, ahol a várbeliek a lovaikat és raktáraikat elhelyezték. A rekonstrukciós elképzelést azonban megnehezíti, hogy a későbbi nagyarányú munkálatok a korai vár nyomát szinte teljesen eltörölték.

Amadé oligarchát a szabadságukat féltő kassai szász polgárok 1311-ben megölték, fiainak hatalmát pedig a rozgonyi csatában győzedelmeskedő Anjou Károly király megtörte. Az uralkodó az akkor még híveinek táborába tartozó Petenye fia Péterre bízta, majd annak lázadása után a hozzá feltétlen hűségű, még a nápolyi udvarból érkezett Drugeth család kapta meg, mint honorbirtokot. Ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a főúr a királyi tisztségviselésének időtartamára megkapta a várbirtokból befolyt jövedelmeket. A Drugeth család vezető tisztségviselői más várakkal egyetemben egészen 1342-ig birtokolták Regécet. A trónra lépő Nagy Lajos király azonban megszüntette ezt a rendszert, a hozzá tartozó jobbágyok pénz és terményadóját a következő esztendőkben már a Kamara szedette be. 1376-ban maga az uralkodó keltezi falai között az egyik oklevelét. Annyi más társához hasonlóan a regéci várat is Luxemburgi Zsigmond király adta magánkézbe, 1422-ben Lazarevics István szerb fejedelemhez juttatva. Annak halála után veje, Brankovics György fejedelem mondhatta a magáénak.

Még nem ismeretes az erődítmény pontos építéstörténete, hogy egyes várrészeinek emelése mely földesúr nevéhez köthető. De nem állunk messze az igazsághoz, hogy kijelenthessük, a zálogbirtokosoknak és a távolabb élő főnemeseknek nem állhatott érdekükben a nagy költséggel járó építkezések. Inkább a Regécen állandó rezidenciájukat felütő nemesi családok között kereshetjük bővítőit. Mert az erősség fokozatosan egyre nagyobb területeket foglalt el a Várhegyen, északról dél felé bővülve. A nagyobb létszámú népesség több épületet kívánt, így egymás után húzták fel a lakóobjektumokat, alakították ki a víznyerő helyeket.

1456 végén elhunyt Brankovics György szerb fejedelem, magyarországi birtokai visszakerültek a Kamara kezelésébe. Hunyadi Mátyás király politikai törekvéseinek megfelelően a köznemességből kiemelt, neki feltétlen hűséggel tartozó személyekre alapozta hatalmát. Így került a budai udvarba a számadó diákból magát egészen Bosznia kormányzójává felküzdő Szapolyai Imre, aki szolgálataiért többek között Regéc váruradalmát kapta meg. Feltételezhető, hogy ezután indultak meg nagyarányú építkezések az erődítmény területén.

1526-ban a mohácsi síkon a törökkel vívott csatában vereséget szenvedett a magyar királyi sereg. Az ismeretlen körülmények között meghalt II. Lajos király utódlására kitört belháborúban Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd királyok párthívei néztek egymással farkasszemet. A következő esztendőben a Habsburg-párti Nicolaus Salm gróf benyomult az országba, majd Buda megszállása után az egyre hátráló János király katonaságát a tokaji csatában legyőzte. A diadalittasan előretörő idegen zsoldos katonák más erősségekkel egyetemben a regéci várat is elfoglalták. Habsburg Ferdinánd király ezt a várbirtokot az egyik megbízható magyar hívének, Serédy Gáspár felső-magyarországi főkapitánynak adományozta oda. A regéci vár akkora elavult védőműveit jellemzi, hogy az ágyúkkal támadó ellenségnek könnyen sikerült elfoglalnia.

A régészeti kutatás szerint valamikor a XVI. század első felében lezajlott ostrom után nagymértékű helyreállításokat végeztek a felsővárban. A súlyosan megsérült korai lakótornyot jórészt lebontották, helyébe újat emelve. A legjobban támadható sarkát pedig egy többszintes, kör alaprajzú ágyútoronnyal erősítették meg. Egyéb védelmi munkálatok felderítésére további feltárások szükségeltetnek.

Habsburg Ferdinánd király 1540 után Serédy György főnemesnek adományozta oda. A nagyúr leánya Alaghy Bekény Jánoshoz ment feleségül, aki így hozományként jutott hozzá a regéci váruradalomhoz. János úr halála után leánya Judit, aki ekkoriban már megözvegyült az első férje Mágochy Andrástól, feleségül ment a Zemplénben birtokos Rákóczi János alispán fiához, Zsigmondhoz. Ez a nagyúr a hegyaljai borokkal kereskedve tekintélyes vagyonra tett szert, amit csak növelt a felesége regéci hozománya. Bocskai István erdélyi főnemes, majd fejedelem 1605 – 1607 között lezajlott Habsburg ellenes hadjárata idejében Regéc földesura Rákóczi Zsigmond volt a vele szövetségben álló felső-magyarországi nemesi hadak fővezére. Ugyanígy Bethlen Gábor fejedelem hadjáratai során kardcsapás nélkül kaput nyitott helyőrsége a felvonuló erdélyi hadaknak. A királyi Kamara 1635-ben tekintélyes zálogösszeg fejében Esterházy Miklós főnemesnek juttatta. Amikor 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elindította hadjáratát, csapatai blokád alá vették a rendíthetetlen Habsburg-hű Esterházy regéci várát, amit végül a védői, élelmiszerből kifogyván, feladni kényszerültek. A következő esztendőben kihirdetett Linzi Béke rendelkezései értelmében I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet több más birtok mellett örökjogon megillette Regéc is. Ezért cserében a fejedelem 160 ezer forintot fizet az eddigi tulajdonosnak, az Esterházy családnak, akinek ugyanennyit ad a bécsi kincstár is. Míg Rákóczi, igaz csak három év múlva, kifizette a saját részét, a Kamarától azonban egyetlen forintot sem látott az Esterházy família. Az új földesúr igyekezett jó karba helyezni friss szerzeményét. A feltárások eredményeként ismertté vált, hogy palotaszárnyában itt is kialakítottak egy olyan „bokályos” termet, mint amilyent a sárospataki Vörös-toronyban, ahol török eredetű fali csempékkel díszítették ki a fejedelem fogadóhelyiségét. Az 1646-ban felvett inventárium {várleltár} szövegéből elénk tárul a regéci vár teljes berendezése. 1670-ben a Habsburg császár és király elleni Wesselényi-féle összeesküvés részeként rövid ideig falai között tartották vasra verve Rüdiger Starhemberg grófot, tokaji várkapitányt. A főnemesi résztvevők kivégzése után egyre jobban megszaporodtak a bujdosók támadásai a vidékén. 1672 augusztusában az Erdélyhez tartozó Partium területén táborozó magyarországi bujdosók Kende Gábor és Petróczy István vezetésével betörtek a Habsburg ellenőrzés alatt lévő területekre. A néhány nap alatt több ezres méretűvé szaporodott felkelők megszállták Kálló várát, majd elfoglalták Ónodot, Tokajt és Szendrőt is. Petróczy vezetésével bujdosók érkeztek Regéc vára alá, ahol felszólították Rákóczit is a csatlakozásra, de a megrettent főnemes ezt elutasította. Ismeretes még, hogy a feldühödött bujdosók felégették az Alsó palánkot, ami többé nem épült újjá, helyette a kővárttól északra lévő területen alakították ki a Felső palánkot. Miután a kurucok vereséget szenvedtek a györkei csatában, visszavonultak a Partium területére. 1677 végén a kuruc bujdosók báró Wesselényi Pál irányításával újabb sikertelen ostromot intéztek Regéc vára ellen. Rövidesen a Munkács várából Borsiba érkezett Zrínyi Ilona az utazóládáit Regécre vitette, majd hamarosan két gyermekével együtt ide érkezett. A következő esztendő tavaszáig a Rákóczi árvák az édesanyjukkal együtt a regéci várban éltek, a háborús külvilágtól szinte teljesen elzárkózva. Zrínyi Ilona a regéci várőrség számára rendtartást dolgozott ki, amely 14 pontban foglalta össze a szigorú követelményeket. Az úrnő Nagy Ferenc várnaggyal részletes listát készíttetett a regéci erősség állapotáról, amiből kiderült, hogy a többszöri ostromok után romosak a várfalak, sok épület tetőzete pedig beázik. Miután Zrínyi Ilona másodszor is férjhez ment, Regéc vára a Thököly Imre által kibontott kuruc felkelés egyik támaszpontjává változott. Falai között tartották rabvason Koháry István füleki várkapitányt, a rendíthetetlenül császárhű főnemest. 1683 májusában Zrínyi Ilona a regéci várba tette át az udvartartását, ahol megszervezték a felső-magyarországi kuruc fejedelemség hadellátó központját. Az egykorú források szerint a magas hegycsúcson emelkedő erősség pincéi tömve voltak különböző katonai felszerelésekkel. Hatalmas posztóbálák sorakoztak ruházatnak, az élelmező tisztek szekereken vitették ki gabonát, sót és húst az ezredeknek. Sorban készültek a felkelők zászlai, amiket hímző asszonyok vagy a környékről összehívott takácsok készítettek el a jövendő nagy hadjáratra. Még ezen a nyáron Zrínyi Ilona és leány, Julianka hintón, míg a 6 esztendős „ifjabbik fejedelem” már külön fegyveres kísérettel, lovon indult el Thököly Imre kuruc fejedelem hadi táborába, Lévához. Itt Thököly határozott kívánságára a kis Ferkót a kuruc táborban szállásolták el. Eddig még sohasem vitték ki a sereg közé, nem aludt még sátorban, nem tartózkodott hosszabb ideig katonák és fegyverek között. Bécs városának török általi ostroma katasztrofális vereségbe torkollott, mert a felmentésre érkező Sobieski János lengyel király és a keresztény nyugati hatalmak csapatai szétverték a nagyvezér ármádiáját. Rákóczi Ferkót kísérőinek sikerült visszamenekíteni a biztonságos távolságra lévő Regécre, míg mostohaapja, Thököly török katonai segítséget indult kérni. Az ebből az időszakból való feljegyzés szerint Szirmay Miklós várkapitány néhány száz katonával őrizte a regéci erősséget, ahol a Rákóczi ház egyetlen férfitagjának külön udvartartást alakítottak ki. Szolgálatára pohárnok, asztalnok, szakács, inas, egy páter és kántor gondoskodott Körössy György kamarás szigorú felügyelete alatt. Mellette Badinyi János tanító látta el a szellemi táplálékok okítását. A kisfiú fejedelmi környezetben élt, asztalán ezüst étkészlettel terítettek, míg a falakat drága kárpitok borították. A regéci zárt világ kedvezett a gyermek tanulásának, aki most szerezte meg Badinyi János irányításával a latin tudásának alapjait. A békés idillnek a fegyverek zaja vetett véget, 1684 szeptemberében Schultz császári generális zsoldosai Eperjes városa mellett szétverték a gyanútlanul pihenő kuruc tábort. A rossz hírre a kis úrfi udvartartásával együtt Regécről a biztonságosabb Patak várába költözött át. Itt töltötte a karácsonyt édesanyjával és mostohaapjával együtt. Hamarosan ismét szedelőzködniük kellett, mivel Patakról és Regécről minden értéket a kuruc felkelés fő támaszpontjának számító Munkács várába szállítottak át. Miután a váradi török pasa elfogatta Thökölyt, a felkelők csapatostól álltak át a kétfejű sasos zászló alá, váraikat, az egyedüli Munkács kivételéve, amit Zrínyi Ilona védelmezett, kardcsapás nélkül megnyitották. Így került császári kézre 1685 októberében Regéc, Szádvár és Torna vára, amelyeket a győztesek puskaporral felrobbantották, hogy ne tudják többé támaszpontként felhasználni a rebellis magyarok.

Regéc kalandos históriájának végezetéül néhány szó a közelmúlt eseményeiről. Az évszázadokig romladozó, a környék lakossága által részben elbontott várrom területét benőtte az erdő, visszafoglalta a természet. Az első kezdeményezés 1997-ben történt, amikor kiirtották területéről az őserdővé terebélyesedett növényzetet. Majd a regéci Önkormányzat elhatározta, hogy lépéseket tesz községük méltán híres műemlékének megóvására. 1999 óta Simon Zoltán régész vezetésével feltárások kezdődtek, amiket az anyagi lehetőségek tükrében állagmegóvások követnek. De még igen sok tennivaló akad a lelkes vármentő csapatnak, mire a regéci Rákóczi-vár méltóképpen idézheti fel a régmúlt évszázadok letűnt világát.

Irodalom:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}
Csorba Csaba: Regélő váraink {1997}
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon IV. {1998}
Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon {1984}
Veresegyháziné: Magyarország történeti - topográfiai kislexikona {1996}
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977}
Engel Pál: Az ország újjáegyesítése {Századok 1988}
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon {1977}
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}
Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955}
Gerő László: Magyar várak {1968}
Gerő László: Várépítészetünk {1975}
Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001}
René BeBeau: Középkori magyar várak és várromok {2001}
Gink Károly – Vargha Balázs: Magyar várak {1993}
Castrum Bene 2007 / 1 és 2008 / 1. Hírlevelei – Regéc vára
Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig {2007}
Joó Tibor: A regéci vár {1977}
Melegh Szabolcs: A regéci vár birtoklástörténete {2003}

Regéc honlapja | Várbarát.lap.hu


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-23
A váruradalmi inteaktív kézművesház, tájház bővítés és lakóépület átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-23
„Élő Vár Zemplénben” projekt átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása | részletek
FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
»» minden bejegyzés

Felső-magyarországi várak
Dél-szlovákiai várak
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió