Füzér

Magyarország északkeleti vidékén, a Zempléni-hegység területén számos műemlék idézi fel az odaérkező kiránduló előtt a régmúlt eseményeit. Közülük is igazi látványosságnak számít az 552 méter magas vulkáni kúpon trónoló Füzér vára. Ahogy beköszönt a melegebb tavaszi időjárás, turisták hada rohamozza meg az egykori sasfészket, hogy szívében ismét a távolba vesző évszázadok romantikájába ringassa magát. A füzéri várbarátok pedig mindent megtesznek, hogy a messziről érkező kíváncsi emberek sokasága ne maradjon élmények nélkül, színpompás várjátékkal új életet lehelnek a zordon kőfalak közé.

Füzér egyike azon kevés erődítményünknek,
amelyről bizonyosan tudjuk, hogy a tatárjárás előtt már fennállt. Ugyanis egy Árpád-házi II. Endre király {1205 - 1235} idejéből származó oklevél szerint az uralkodó megvásárolta Aba nembeli Vak Andronycus nevű előkelőtől a várbirtokot és azt a pataki királyi erdőispánsághoz csatolta. Az 1241 - 1242-ben az országra zúdult mongol támadás idejéből nem maradt fenn híradás a sorsáról. De az, történelmi tény, hogy az országot üszkös romjaiból újjáépíttető IV. Béla király parancsára gomba módra épültek fel újabb kővárak a védelemre alkalmas helyszíneken. 1262-ben a király egyik leányának, Anna hercegnőnek ajándékozta oda, tőle azonban testvére István, fegyveres erővel elragadta. A következő időszakban háborús konfliktus tört ki az uralkodó és a hatalomra törő elsőszülött fiú között. A megsárgult krónikák lapjairól ismerjük, hogy 1264 őszén királyi csapatok fogták ostrom alá Füzért, amit azonban Rosd nembeli Mihály ispán vezetésével helyőrsége sikeresen megvédelmezett. Vitéz helytállásáért az 1270-ben trónra lépő V. István hívének adományozta oda a füzéri váruradalmat.

Sok éves régészeti kutatás után már van elképzelésünk arról, vajon hogyan nézhetett ki az erődítmény kezdeti formájában? A kihűlt vulkáni bazaltcsúcs szakadékos széleit kerítette az a pártázatos kőfal, amelynek biztonságos belső udvarán csupán néhány lakóház és gazdasági helység állhatott. Sok épületet fából ácsolhattak össze. A mindennapokhoz nélkülözhetetlen ivóvizet a sziklába vésett vízgyűjtőben fogták fel. A bejáratot a keleti oldalt alakították ki, egyszerű kapunyílás volt a kőfalban. A hegyoldalból kifaragott ormótlan lépcsősor vezetett lefelé a völgybe. Mivel a meredek csúcsra sohasem lehetett lovat felvinni, fel kell tételezni már a korai időszakban is egy alsóvárat, ahol biztonságos körülmények között tudták őrizni a jószágaikat a várbeli népek. Az ő élelmiszer és tárgyi szükségleteit a várbirtokhoz tartozó tizenegy jobbágyfalu népessége tartozott terményadók és különféle szolgáltatások formájában kielégíteni.

Az 1290-es években már az ország igazi ura nem a király, hanem az egyre nagyobb befolyással bíró főnemesek voltak. Zemplénre Aba nembeli Amadé oligarcha terjesztette ki befolyását, zsarnoki önkényuralma alatt rettegtek a kisebb birtokú nemesek és egyházi személyek. Hatalmát a váraiban strázsáló fegyveresek biztosították, a magáénak mondhatta Füzért is. Miután 1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház, Amadé nagyúr az Itáliából érkező Anjou Károly trónkövetelő táborához csatlakozott. Bár színleg elismerte urának Károlyt, de ténylegesen a saját tartományában élet-halál ura volt, nem tűrve maga felett senkit. Korlátlan hatalmának kialakulását segítette az is, hogy az uralkodó utáni második legmagasabb méltóságot, a nádori hivatalt és egyben számos ispáni tisztet töltött be. Amadé vesztét okozta azonban telhetetlen mohósága, mivel amikor 1311 szeptemberében hatalmaskodott Kassa városában, a feldühödött szász polgárok egy csetepaté során meggyilkolták, fiait és kíséretét pedig elfogták. Ekkor avatkozott be Anjou Károly király, aki seregével a következő esztendőben fényes diadalt aratott a rozgonyi csatában, megtörve ezzel az Aba nemzetség hatalmát. Katonasága sorra foglalta el a várakat, köztük Füzérre is kitűzték az Anjou liliomos lobogót. A győztes uralkodó a még vele Nápolyból magyar földre érkező Drugeth Fülöp szepesi ispánnak honorbirtokként adta át a füzéri uradalmat, vagyis amíg a főnemes királyi tisztséget viselt, megkapta az innen befolyó jövedelmeket. Egészen 1342-ig uralta a Drugeth család, amikor Vilmos nádorispán fiú utód nélküli elhunytával visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. Majd csak Luxemburgi Zsigmond király változtat státuszán, amikor 1389-ben az őt a magyar trónra segítő főnemesi csoport egyik tagjának, Perényi Miklós pohárnokmesternek juttatta örök adományul. Innen kezdődik a zempléni sasfészek legfényesebb korszaka, mivel új földesurai sokat építkeztek területén, törődtek új szerzeményükkel.

Legmonumentálisabb alkotásuk a várkápolna, amelynek tömbje kiugrik a sziklaperem egyik oldalán. Napjainkig fennmaradtak a gótikus boltívek tartóoszlopai, közöttük a magasra felnyúló ablakok finoman megmunkált keretükben. A jelenlegi lepusztult állapotokból erős fantázia szükségeltetik, hogy magunk elé képzeljük a Perényiek gazdagon berendezett várkápolnáját, ahol díszesen faragott oltár előtt végezhették a nagyurak vallási gyakorlatukat. Újabb lakóépületek felhúzása mellett gondot fordítottak az erődítmény védelmi képességeinek fokozására is, ezért négyszögletes kaputoronnyal tagolták a bejárati részt. 1444-ben fegyverek zajától vált hangossá a környéke, mivel az Erzsébet anyakirályné és Ulászló király párthívei között belháború tört ki. Az előbbit támogatta Perényi János, a füzéri várúr, ezért ellene sereggel vonult fel Pálóczi László, akinek sikerült bevennie a magas hegycsúcsot koronázó várat. Csak a következő esztendőben tudtak kiegyezni a szembenálló felek, így Perényi visszakapta jogos tulajdonát. Hunyadi Mátyás király uralkodásának végén került Füzér ismét a figyelem központjába. Ugyanis akkori birtokosa, Perényi István rablólovaggá züllött le, ezért az uralkodó parancsot adott várainak elfoglalására. A kegyvesztett főnemes helyett fiának, Imrének jutatta az elkobzott birtokokat. A XVI. században a török hódítás fenyegető réme vetődött az országra. A mohácsi csatavesztés után megoszlott a vezető politikai réteg, hogy kit válasszon királyának. Perényi Péter koronaőr az erdélyi vajdát, Szapolyai Jánost támogatta a trónért vívott küzdelemben. Székesfehérvárra vitette a Szent Koronát, majd a ceremónia után jó esztendeig saját füzéri várában helyezte biztonságba. A helybeli legenda szerint a várkápolna alatti boltozatos helyiségben őrizték lakat alatt az ékszert. 1527-ben azonban Péter úr köpönyeget váltott, már Habsburg Ferdinánd koronázási ünnepségére szolgáltatta ki a Szent Koronát. A belháborútól véres, zűrzavaros helyzetre jellemző, hogy a félreeső füzéri erősségben, az 1540-es években hamispénzt vertek a földesúr parancsára. Végül Ferdinánd király megelégelve Perényi kétkulacsos politikáját, ezért a törökkel való cimborálás vádjával Bécsújhely városában tömlöcbe vettette. Csak évekkel később szabadult ki, már halálos betegen, meggyötörve. Egyetlen fiának, Gábornak később megbocsátott a Habsburg császár és király, így visszanyerte többek között a füzéri várbirtokot is.

A XVI. században ugrásszerűen fejlődött a haditechnika, előtérbe került az ágyúkkal vívott hadviselés. Ennek megfelelően itáliai hadmérnök tervei szerint modernizálták a középkori lovagvárat. A bejárati torony köré vaskos olaszbástyát húztak fel, míg a déli várfalban ágyúlőrések sorát alakították ki. Ugyanekkor történt a délnyugati hegyoldalban egy "Párkány" létesítése, hogy az itt felállított lövegekkel a völgyben felvonuló ellenségre zúdíthassanak pusztító össztüzet. Mindezen erőfeszítések ellenére a kis alapterületű Füzérben kevés létszámú katonaságot tudtak elhelyezni, nem esett a fontosabb hadászati irányokba, így megmaradt másodrendű magánvárnak fennállása idején. 1567-ben örökre lehunyta szemét Perényi Gábor főnemes. Gyermektelen lévén az összes vagyona visszakerült királyi kézbe.  Az örökké pénzszűkében lévő Kamara még azon évben 55 ezer forintért eladta ecsedi Báthory Miklósnak. Miklós országbíró 1575-ben unokahúgának, Báthory Erzsébetnek ajándékozta tovább. Miután annak férje, Nádasdy Ferenc a korszak híres törökverő seregvezére, 1604-ben elhunyt, özvegyéről rémisztő mendemondák kezdtek terjengeni. A szóbeszéd szerint a zavarodott elméjű úrnő számára vénasszony szolgálói fiatal leányokat kínoztak meg, vérüket vették, hogy abban megfürödve örök fiatalságra leljen. Egy későbbi tanúvallomás szerint a füzéri várban egy csizmadia leányát adták gyötrelmes halálra, aki megátkozta a kegyetlen úrnőt. A messzi évszázadok távlatából szinte lehetetlen kinyomozni eme történet valóságtartamát. Vajon a korban oly gyakori cselédbántalmazásokon túlmutató gyilkosságsorozat vagy éppen a dúsgazdag Báthory családot lejárató politikai intrikáról volna szó?

Ami tény viszont, hogy Füzért továbbra is a Nádasdy leszármazottak mondhatták a magukénak. Ezen a vidéken is végigsöpörtek rajta a Habsburg császári és királyi ház zsarnoki önkényuralma ellen kirobbant szabadságharcok. A katonai szempontból már jelentéktelen vár magyar helyőrsége kardcsapás nélkül kaput nyitott Bocskai István, majd Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek felvonuló seregeinek. A hadjáratokat lezáró békekötések során azonban mindig visszakerült a Nádasdy család kezébe. 1665-ben még teljes épségben állnak épületei, ekkor készült róla egy inventárium {várleltár}.

A korabeli feljegyzés szerint "a vár be van kerítve palánkkal" és innen lehet a meredek sziklacsúcson emelkedő kővárba gyalogosan felmenni. A hegynyergen lévő palánkvárban álltak az őrség lovainak istállói, míg a közeli völgyben létesítették a földesúr közvetlen irányítása alatt álló majorság épületeit. A meredek sziklacsúcson trónoló várba sziklába vésett lépcsők vezettek fel, amit fakorlát biztosított. A várkapu "emelcsős" vagyis felvonóhidas volt. Ezután újabb kétfelé nyíló kapu, majd a négyszögletes kaputorony felvonóhídja következett. A kapuk közén tüzelőhelyet alakítottak ki az őrkatonák számára. Még ezen belül is egy vassal borított kapuszárny következett, ami már a várudvarra nyílt. A kapuval szemben egy tömlöcöt találunk. Jobb kéz felől jönnek a sáfárház, a sütőház, a konyha majd a titkár {"secretarius"} háza. Az egykorú forrásban említett "ház" szó általában egy-egy szobát, kisebb-nagyobb termet jelentett. A várudvarra kilépve egy virágoskert puszta helyét és egy eperfát jegyeztek fel az összeírók. A palotaszárny boltozatos helyiségi közül kiemelték, hogy az ebédlőben zöld mázas, kívülről fűthető kemence áll, valamint egy almárium, míg a falon Báthory fejedelem képét akasztották ki. A palota és a kápolna alatt pincék találhatók, amelynek egyikéből nyílik a "szalonnás ház". A vár szűkös udvarán emelkednek még a porkoláb háza és az őrség szobái. Az összeírásból inkább egy békés földesúri birtokközpontra következtethetünk, mint egy katonai erődítményre.

Mivel a Nádasdy főnemesi család birtokai jórészt a Dunántúlon feküdtek, a távoli füzéri uradalmat a legtöbbször bérlők kezén találjuk. Így például 1668 után Bónis Ferenc zempléni nemes úr bérelte a környékbeli jobbágyfalvakat magába foglaló várbirtokot. Bónis és maga a dúsgazdag Nádasdy Ferenc országbíró is részt vett a Wesselényi Ferenc nádorispán által vezetett Habsburg ellenes összeesküvésben, ami sikertelen fegyveres lázadásba torkollott. A megtorlás nem váratott magára, a bécsi udvar haragja könyörtelenül lefejezte a magyar urakat. Bónis Ferenc fej és jószágvesztése alapján elkobozták a füzéri uradalmat, várába tizenöt főnyi osztrák muskétás vonult be. A Thököly Imre vezette kuruc háború idején tarthatatlanná vált a kis létszámú füzéri helyőrség helyzete. Végül Strasoldo kassai generális azon félelmében, hogy a bujdosók kezére kerül, 1676 júliusában parancsot adott a várbeli épületek felgyújtására. Ezzel végképpen elvesztette hadi szerepét, az üszkös romokat pedig a környékbeli lakosság fosztotta ki használható tárgyak után kutatva.

Évszázadokon keresztül rongálta az időjárás szeszélye a gazdátlan épületek maradványait. Súlyos károkat okoztak a bontások is, amikor faragott köveitől szabadították meg a várromot. Csak a XIX. században, a romantika idejében kerültek előtérbe a fenséges maradványok. Így vetette vászonra látképét Thomas Ender osztrák festő, majd jártak kőfalai között Könyöki József és Soós Elemér várkutatók. Az 1930-as években a Károlyi család költségén kisebb helyreállítást végzett Lux Kálmán hírneves építész. Majd évtizedekig ismét gazdátlanul pusztult. 1977-ben Feld István és Juan Cabello régészek vizsgálták a történelmi lelőhelyet, de csak az 1990-es években vettek nagyobb lendületet a feltárás és helyreállítás grandiózus munkálatai. Ekkor Simon Zoltán régész vezetésével lelkes csapat folytatta a kezdeményezést, megfelelő szakmai és anyagi háttérre támaszkodva. A restaurálás azóta is folyamatosan tart, a helybeli várbaráti csapattal közösen igyekeznek pályázati pénzekből ismét felvirágoztatni Füzér várát.

Füzér.hu | Füzér.lap.hu


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére



Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-23
A váruradalmi inteaktív kézművesház, tájház bővítés és lakóépület átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-23
„Élő Vár Zemplénben” projekt átadása | részletek
A Füzéri Várgondnokság az „Élő Vár Zemplénben” című, ÉMOP--2.1.1/A-12-k-2012-0004 azonosító számon regisztrált projektje megvalósításához 2 044 391 344 Ft Európai Uniós támogatást nyert...
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása | részletek
FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
»» minden bejegyzés

Felső-magyarországi várak
Dél-szlovákiai várak
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió