Vármegye: Zemplén
Ország: Szlovákia
Régió: Felvidék
Helységnév 1: Nagykövesd
Helységnév 2: Veľky Kamenec

Részlet Bogoly János: Kövekbe zárt régmúlt címu munkájából


NAGYKÖVESD

Bodrogköz legmagasabb hegye - a Tarbucka - keleti lejtőin fekszik. Neve okiratosan már 1283-ban ismert, amikor a Rátold nembeli Mátyási volt. Ekkor már valószínűleg állt a vára is, amely ma romokba hever. 1287-től a Baksa nemzetség birtoka, a 14. században is az ebből eredő Soósoké és a Szerdahelyieké. Külön - Nagykövesd néven - 1358-tól tüntetik fel. Az 1400-as évek elején még mindig a Szerdahelyieké, de a 15. század közepén egy kis időre a portyázó Jiszkra, egykori huszita vezér, csapatai elfoglalták, és csak 1459-ben vették vissza tőlük Mátyás király hadai. Ettől kezdve egész a 16. század elejéig a Pálócziaké volt, majd 1504-ben a Perényiek szerezték meg. Azonban a Szerdahelyiek továbbra is jogot formáltak ősi birtokukra. A 16. század közepén Nagykövesd vára a Szapolyai és Habsburg pártiak hatalmi vetélkedésének a középpontjába került. 1556-ban a Szapolyai párton álló Némethy Ferenc foglalta el, majd 1588-ban Telekessy Imre felsőmagyarországi főkapitány, Ferdinánd király híve, ostrommal vette be. Az 1500-as évek végén, kisebb megszakításokkal, újból a Baksa nemzetségbelieké lett, és maradt 1672-ig, amikor a birtokos Soós György belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe. A császáriak a vár tetőzetét felrobbantották, és az egykori birtokos özvegye csak kegyelemmel kapta vissza jogait 1690-ben. Általa szállt a tulajdonjog a 18. század elején a Klobusitzkyakra, majd részben Szirmay Antalra. Az 1800-as években a Fischer család is társbirtokos. A 19. század végén nagyobb birtokai voltak itt a Windischgrätz, Jósika és Gedeon családoknak. A vár köveiből épült meg a ma iskolának szolgáló egykori Fischer-kastély, a várdomb nyugati lejtőjén.

Azt is mondhatnánk, hogy valójában ez Felső-Bodrogköz egyetlen – még ha romjaiban is – fennmaradt „igazi” vára. Eredete valószínűleg a 13. század második feléig nyúlik vissza, tehát megépítését minden bizonnyal a tatárjárás tapasztalatai ösztönözték. A z építtető család eredete a legendás Mic-bánig vezethető le. Állítólag 1247-ben a Micbán-nemzetségből származott Demeter a leleszi prépostságnak „custos” (gondnoka) -a lett. Később, 1273-ban Rolánd fiai László király előtt a kövesdi birtokon osztozkodtak Majd 1280-ban Mátyás, Rolánd nádor fia, Kövesd, Semjén s Halász birtokokat Simon fiával, Györggyel, elcseréli Batacs (?) és Dióvég birtokért. 1281-ben, 59 éves korában, a monostor sírboltjában temetettet el. Talán kövesdi plébános is volt, mert több történetíró őt Kövesdinek is írja. Először 1283-ban találkozunk a Kuezd, Kuuesdi, Cususd, Kuestd, Kuuestd megnevezéssel. E forrás szerint 1289 után épült Kövesd vára További hír 1323-ból van, amikor közösen bírják a Soós és Szerdahelyi családok. 1353-ban László csazmi (?) egyház prépostjától, Lajos király udvari papjától és titkárától származott levél szerint (Kelt Budán „Laetare” vasárnapján) Erzsébet nemes úrnő, Soós László anyja, felmutatja a váradi káptalan kiváltságlevelét, mely szerint a Sóvári és Zerdahelyi nemesek, t. i. Boxa fiai; egymás közt Kuesd vár ügyében egyességre léptek. 1387-ben a szepesi káptalan levele szerint, János mester; György és László, a sóvári Péter fiai, ménesüket egymás között megosztják Kőwesth zemplén-vármegyei birtokukon akként, hogy a Györgyre eső harmadnak fülei, jelzésül, levágassanak, a meghagyott két rész méneshez tartozó lovak pedig le nem metszett fülékkel Jánosnak és Lászlónak maradjanak. 1438-ban, romladozó állapotban, a Soós és a Szerdahelyi család közös birtoka. 1446: Miklós, néhai László fia, és György, István, Simon és Miklós, soóvári Soós Péter fiai, mint felperesek fordulnak elő Szerdahelyi János ellen, ki Kövesd várukat, minden hozzátartozó jövedelemmel, u. m. erdőséggel, bordézsmával, valamint Acha és Kengyel fekvőségeket, Karcsa halastóval, kevésbé jogosan magához ragadván, saját uradalmukból őket kivetette, azonkívül a Kövesden tartózkodott jobbágyaiktól egy pár jó ökröt is elhajtatott, - tehát nem bírhatták 1444/7 közt a Pálóczyak. Egy évvel később. György, István, Simon és Miklós, sóvári Soós Péter fiai, valamint Miklós, sóvári Soós Lászlónak fia, említtetnek Szerdahelyi János ellen felperesekül, amikor is az utóbbi bizonyos Alsó-hegy nevű, a kövesdi birtok igaz határain belől lévő hegyet a maga részére elfoglalván (alkalmasint a mai Bakhegy az!) ott a bordézsmát jogtalanul szedette, azonkívül két jobbágyukat minden igaz ok nélkül elhurcoltatta, és fogságban tartotta. Két év múlva, miután Szerdahelyi Miklós és János özvegyei Zemplén-vármegyei Kövesd várukat fenntartani nem voltak képesek, Hunyady János, mint Magyarország kormányzója, nehogy a vár idegen kezekre kerüljön, azt Soós Györgynek és Miklósnak adatta át. Ennek ellenére 1451-ben a husziták elfoglalták és 8 évi birtoklás után 1459-ben Mátyás dicső hadai vették vissza tőlük. E korra utal egy elterjedt helyi legenda, amely szerint Mátyás király erre járva – természetesen álruhában – itt is igazságot tett, és halálra ítélte a rablógyilkos zompodi (dűlő Nagykövesd határában) korcsmárost. Két év múltán, 1461-ben, a szomszédok, határosok és nemesek bizonyítják, hogy sóvári Soós Simon, Miklós, István s János a Szerdahely, Kis-Kövesd, Nagy-Kövesd és Becsked birtokokhoz tartozó részek Szerdahelyiektől elfoglalta. Csaknem egy évtized múlva, 1479-ben, kölcsönös egyesség jött létre egyrészről sóvári Soós Miklós, másrészről Czékey János között Céke vára, úgyszintén Kis és Nagy-Kövesd iránt. Szerdahelyi Ferenc 1462-ben mégis perel sóvári Soós Miklós, István, Simon és János ellen a Zemplén-megyebeli Kis- és Nagy-Kövesd birtokokhoz tartozó részek iránt. Ugyanebben az évben, egy választott bíróság jelenti, és a leleszi konventnek bizonyítja, hogy a Szerdahelyi Ferenc és sóvári Soós Miklós és István közt folytatott pert bizonyos okoknál fogva elintézetlenül hagyni kényszerült. 1505-ben Kövesd vára a Szerdahelyiek birtokában volt, mert ebben az évben vizsgálati parancs jelent meg sóvári Soós Péter és Literáti György tokaji várnagy mellett s nemes Szerdahelyi Miklós kövesdi várában alkalmazott tisztje, Figedi Tamás ellen, a Zemplén-vármegyebeli kövesdi birtokon elkövetett erőszakoskodások miatt. Egy év múlva ugyancsak vizsgálati parancs adatik ki nemes sóvári Soós Péter és Literáti György tokaji várnagy mellett, csebi, Pogán Zsigmond és cselédnépe ellen ama károk és erőszakoskodások miatt, amiket nagy-kövesdi jobbágyaikon elkövettek, - e szerint tehát Kövesd vára Tokajtól függött és akkor a Literáti parancsnoksága alatt állott. 1510: Jelentés tétetik a Zemplén-megyebeli Baksa-erdő és kiskövesdi rétek közös vizsgálatáról, megszemléléséről és a létrejött megállapodásról, mely szerint a felek közösen használják azokat, egyrészt sóvári Soós Péter és nagymihályi Literáti György, másrészt Pogány Zsigmond és Szerdahelyi László. A jelentésből kiderül az is, hogy a jelenben Bakhegy-nek nevezett szőlőtermő magaslat alatt levő térségen még erdőség volt. Sóvári Soós György 1549-ben keresetlevelet nyújt be a leleszi konventhez a kövesdi várra vonatkozó Serédy Gáspár-féle szabályrendelet másolatának kiadatása iránt. Ugyanebben az évben Soós György és Péter óvást intéznek Serédy Benedek ellen a kövesdi várnak megvétele miatt. Három év múlva Soós György és osztályos testvére pert indít nemes Istvánffy Pál és Serédy István ellen a gálszécsi és kövesdi vár birtokrészei végett. A Szapolyai – Habsburg pártok viszálykodásának eredményeként 1556-ban Kövesd várát Némethy Ferenc, Tokaj kapitánya, Izabella királyné híve foglalta el, kinek révén a Fiscus kezére jutott. Két év múlva a várat Telekessy Imre, korának leghíresebb és legszerencsésebb hadvezére, Habsburg Ferdinánd számára ismét visszavette. E zűrzavaros évekről hiteles tanulságot találunk Zemplén vármegye gyűléseinek jegyzőkönyvében :
- 1559. május 2., 285., (I.52.): Serédy Gáspár (magnificus) személyében Tárkányi Miklós a következőket adta elő: azt a bizonyos birtokrészt Serédy Gáspár attól az időtől fogva birtokolta, hogy azt Tegzes Antal neki zálogba bocsájtotta, a hasonlóképpen birtokolja Serédy Benedek is. Amidőn pedig ő császári és királyi felségének a hadserege felszabadította az ellenség kezéből Kövesd várát, a császár a mondott várral együtt új adomány címén Serédy Gáspárnak adományozta azt a részbirtokot is, s ő békességes birtokában is volt annak, egészen addig, amíg Szennyesi Mátyás hatalmaskodva el nem foglalta.”

- 52., 1559. június 19., 377. (I. 62-63): „Serédy Gáspár (magnificus) nevében és személyében gányi Báthory András, Kövesd várának praefectusa protestációt terjesztett a vármegye közönsége elé Szennyesy Mátyás (egregius) ellen…”
- 1559.7.3., 431. (I.72.): „Serédy Gáspár (magnificus) személyében Báthory András (egregius), Kövesd várának a praefectusa az alábbi protestációt terjesztette eló Szennyesy Mátyás (egregius) ellen: a nevezettek egyezségre léptek egymással a vármegye közönsége élőtt, hogy a törvény által fognak orvosoltatni minden viszálykodást, ami csak keletkezett közöttük. Szennyesy Mátyás azonban nem gondolván ezzel a megállapodással, valamely familíárisait Kisvárda várábói Nagycigánd possessióba küldte, ahonnét a mondott familiárisok az éjszaka csöndjében a protestáló öt jobbágyát megkötözve Kisvárda várába hurcolták. Az eset egyébként a Péter és Pál apostol ünnepe utáni pénteken (június 30-án) történt.

432. (I.72.) Eszenyi Csapy Ferenc, polyánkai Csapy Ferenc és fia: polyánkai Csapy László, Sztrithey Miklós, Sztrithey György, Sztrithey Sebestyén, Sztrithey Benedek és Sztrithey János, valamint Bacskóy Miklós, Bacskóy György és Bacskóy András az alábbi protestációt terjesztették elő Serédy Gáspár (magnificus) ellen: megtudták, hogy a nevezett úr őfelsége udvarából királyi embert akar hozatni és magát be akarja iktattatni Kövesd várának birtokaiba, illetve tartozékaiba. A protestálók tehát eltiltják részint őcsászári és királyi felségét e birtokok eladományozásától, részint pedig Serédy Gáspárt is attól, hogy magát azok birtokába iktattassa, mivel sem neki, sem Perényi Gábornak -- aki tudniillik jelenleg birtokolja e tartozékokat - nem akarják átengedni azokat. 1560-ban Serédy Benedek II. Ferdinánd császártól érdemei jutalmául Kövesd várát kapta; később azonban ősi jogon, ismét a Micbán ivadékára szállott. 1570-ből olvashatók Kövesd-vár, Kincses, Albin és Gálszécs birtokokra vonatkozó jogigények és viszonyok Istvánffy Pál, Zerdahelyi László, özvegy Serédy István, Soós György és János, valamint Zritthey György, Chapy István s Ferenc, nemkülönben Bochkay Gergely, Miklós és György, mint az említett Zerdahelyi László oldalági osztályosai között, akként rendezve, hogy „Zemplén és Ung-vármegyékben létező minden javaikat valamennyien a születés és öröklés jogviszonya szerint bírják”. Egy év múlva Sóvári Soós János és István vérségi rokonainak nevében óvást tesz Chapy János és Kristóf, Zrithey János, Bochkay András, Chapy György, Chapy Ferenc és Mezey Anna ellen, ki a kövesdi vár s hozzátartozandóságokat férjének Balassa Andrásnak eladta. Újabb egy év múltán bírói végzés jön létre az iránt, hogy Kövesd, Albin és Gálszécs birtokokat Istvánffy Pál, Zerdahelyi László özvegye; Serédy István, Soós György és János, valamint Zrithey György, Chapy István és Ferenc, nemkülönben Bochkay Gergely, Miklós és György, mint az említett Zerdahelyi László oldalági osztályosai mindama javakat, születési és öröklési jogviszonyuk arányában, bírják. Sóvári Soós János 1574-ben el akarta adni a kövesdi várhoz tartozó birtokrészeket Balassagyarmathy (de Gyarmath) Nógrád-vármegyei „comes”-nek (főispánnak), mi ellen azonban az eszenyi Chapy, Zritthey és Bochkay atyafiak óvást tesznek. Ugyanabben az évben az Alaghy András és Alaghy Judit nemesek tiltakoznak Soós János és István Chapy Kristóf, Gergely és György valamint Bochkay András ellen a kövesdi várnak helyreállítása és a Karcha birtokhoz tartozó Bechked és Kengyel puszták iránt. Továbbá Chapy, Soós- és Zritthey-családok Serédy örökösök ellen indított per folytán a Hármas könyv 35-ik cikkelye értelmében a Soós-családnak visszaítéltetett és 1575. évben valósággal vissza is kapták. 1575-ben Sóvári Soós János és Chapy György között egyezség jön létre a kövesdi vár és uradalom ügyében. 1586: Soós Kristóf Kövesd várához tartozó részbirtokokat Soós Jánosnak zálogba adja 300 forintért. Egy évvel később Soós János István ellen perlekedik a kövesdi várhoz tartozó birtokok háborgatása miatt, majd 1595-ben Alaghy Ferenc tiltakozott az ellen, hogy Soós István a Pácin, Karcsa és Kövesd községbeli jobbágyokon ismételten jogsértéseket követett el. 1628-ben a Kövesd-várához tartozó bizonyos elhagyott terület váradi Alapy Istvánra hű szolgálatainak jutalmául átruházzák. Aranyossi Balogh Gáspár, és sóvári Soós János özvegye 1638-ban tiltakoznak Károlyi (vagyis Kochyth) Borbála, Soós Péter özvegye és az említett János nevében Soós Albert ellen, mert a kövesdi várhoz tartozó s a nevezett tiltakozókat illető egynémely jobbágytelkeket jobbágyostul nejére Harthay Zsuzsannára átíratta. Viharos és végzetes esztendők közelednek: 1672-ben Soós György birtokait, mint a Wesselényi-féle összeesküvésbeni részvételéért, tehát Kövesdet is, a királyi fiskus lefoglalja; mire a következő évben és a következő évben a császárai hadak – Cobb vezérlete alatt – megrongálják a vádműveket, így már sem menedékül, sem pedig lakhelyül nem szolgálhat. Erről is van tanúságtétel: Kövesd vára: Egy 1690-ben kelt vagyonbecslés szerint a vár romos. A pusztítás – a sokszor idézett állítólagos felrobbantás ellenére – nem lehetett teljes, hisz az idelátogató történész 1733. tájékán a következőket írja: Továbbá Nagy Kövesd kelet oldalán egy bizonyos eléggé kimagasló domb emelkedik. Rajta [a faluval] azonos nevű vár áll. Tetejét már elveszítette, de hosszú falai mind ez ideig épségben tűnnek fel. A várat a Sós család alapította, mindenesetre hosszú időn át birtokolta, egészen addig, amíg az idő foga 50 évvel ezelőtt omlasztani kezdte. Egyébként szilárd építmény volt. A négyszög alakúra képzett vár falai magasak és vastagok voltak és el voltak látva szükséges szobákkal. A központjában eléggé mély, jóízű vizet ingyen adó kútja van. Gondoskodás nélkül a vár tovább pusztult – 1784. körül a katonai térképészek szerint: „Magában a faluban is van egy dombocska, amin egy öreg, romos vár áll.”
Leírását hagyjuk meg egy külső szemlélőnek: A falu (t. i. Nagykövesd) közepén befordulunk, s már messziről szemünkbe tűnik a dombtetőn emelkedő várrom, Nagykövesd vára. Rövid, meredek kapaszkodóval érünk a falakhoz, melyeket bármely oldalról meg lehet közelíteni. Szép a kilátás fentről a Ronyva folyó völgyére. A Bodrogközön átvezető fontos útvonalat zárta le A háromszög alakú erődítmény három tornya áll csak, különböző magasságban, az összekötőfalak az alapokig leomlottak. A nyugati oldalon látható csak kis része a palotának. A külső vár - a helybeliek elmondása szerint - a domb aljáig nyúlt, de ennek már nyoma sincs.. Falainak egy része még három emelet magasan áll. Körben sánc nyomai fedezhetők föl. A legvastagabb falú három torony fala emelkedik ki magasan, az összekötő falak, amelyek kevésbé szilárdak voltak, könnyebb volt megbontani, azok alapjukig elpusztultak. Tudomásunk szerint régészeti ásatás eddig nem volt a várban. A falak ma látható formájukban feltehetően a XV-XVI. században épülhettek ki. Nem volt jelentős erődítmény, tipikus kis területű középkori családi vár.

Forrás: Várak.hu

Felvidékivárak.lap.hu | Északivárak.hu